Mitől van ez a sokaknál nehezen leküzdhető félelem, azaz miért rettegünk a fogorvosi kezelésektől?
Ismeri a közmondást, miszerint nincs rosszabb fájdalom a fogfájásnál? Ha csak egy jellemző közös tulajdonságuk lenne az embereknek a világon, az valószínű a fogorvostól való félelem volna. Hiszen ki rohan közülünk örömmel a fogorvoshoz, ha fáj a foga? Inkább beveszünk néhány pirulát, átvirrasztott éjszakákon át küzdünk a fájdalom ellen, bízva, hogy elkerüljük a 
A szerencsésebbeknek, amikor belépnek a váróterembe, a félelem miatt meg is szűnik a fogfájásuk, de mielőtt felsóhajtva a megkönnyebbüléstől hazaindulnának, érdemes kideríteni a fogorvossal a fájdalom okát.
A félelem oka a gyermekkori rossz élményeknél gyökeredzik. A legtöbb gyerek csak az iskolai fogászati ellenőrzésnél találkozik a fogorvossal, ahol nincs idő arra, hogy a kis pácienseknek elmagyarázzák mi miért történik, mi a teendő a fogaikkal, a gyerekeket pedig a határozott vizsgálati mozdulatok, a fúró kellemetlen hangja, a fertőtlenítőszer illata egy életre elijesztheti a fogorvostól.
A legelső találkozás a fogorvossal éppen ezért döntő jelentőségű. Érdemes a gyerkőcöt nem a legnagyobb fogfájás közepette először elvinni a fogorvoshoz, hiszen akkor elkerülhetetlen a beavatkozás. Az első látogatás alkalmával csak ellenőrzés legyen a cél, beszélgetés, ismerkedés, barátkozás a fogorvosi rendelővel, és a fogorvossal. Soha ne áltassuk azzal a gyermeket, hogy biztosan csak megnézi a fogaidat, nem húzza ki a doktor bácsi. Világosítsuk fel őszintén a gyerekeket arról, mi várhat rájuk, így könnyebben elfogadják a helyzetet. Ha pedig már óvodás korban megismerkednek a fogorvossal, akkor később természetesnek veszik a fogászati látogatásokat.
Természetesen egy bizonyos fokú félelem normális a fogászati kezelések előtt. De a kiszolgáltatottságtól, ismeretlentől-vagy épp az ismerős hangoktól, érzésektől való félelem akár beteges fóbiáig is fajulhat. Pedig a mai korszerű eljárások, fájdalomcsillapítások és kezelési technikák mellett szinte biztosak lehetnénk abban, hogy semmi szörnyűség nem zajlik a fogorvosi rendelőben.
Mivel enyhíthető tehát a félelem? Olyan apró gesztusokkal, mint a kézfogás a fogorvossal, halk zene a váróteremben, a rendelőben, megnyugtató képek, illatok, azaz olyan környezet megteremtése, ami nyugtatóan hat az emberre, amikor belép a fogorvoshoz. Fontos, hogy megbízzunk a fogorvosunkban, meg tudjuk beszélni vele a félelmeinket, ő ne legyen lekezelő, hagyjon időt a pácienseknek feldolgozni az élményeiket. A folyamatos szinten tartás – azaz a rendszeres szűrővizsgálatok- sokkal célravezetőbbek a félelem elkerülésében, mint a hirtelen fogfájdalommal való látogatás.
Mindenesetre, amíg félelmünket igyekszünk leküzdeni, addig is imádkozhatunk Szent Appolóniához, aki az embereket kínzó fájdalom égi patrónusa, a fogfájósok védőszentje.