Rendezett fogsor egy kis segítséggel

 

A gondolat nem ördögtől való, bár kétségtelen, hogy manapság nem sokan engedhetnék meg maguknak, hogy akár kisiskolás gyermeküknek aranyból készíttessenek fogszabályzó készüléket. Mégis, van valóságalapja annak, hogy aranyból, elefántcsontból, vagy akár fából is lehet fogszabályozót alkotni. Ehhez némileg vissza kell ugranunk az időben.

lathatatlan_fogszabalyzo

A rendezett fogsor nem csupán a modern kor szépségideáljának egyik alapvető feltétele. Mint oly sok tudomány esetében, itt is az ókori görögök szokásai jelentik a kezdetet: már őket is foglalkoztatta, milyen módon lehetne kiegyenesíteni egy kusza fogsort. Régészek több ókori maradvány között találtak olyan fogsort, ahol a fogak köré tekert fémlapokat növényi és állati eredetű fonalféleséggel kötötték össze – ezek a mai készülékek brekett és ív részeinek feleltethetőek meg.

A fogászat többi ágához képest a fogszabályozás csupán a 18. században indult fejlődésnek, francia orvosok kísérletezései során. Pierre Fauchard „Szájsebész” című könyvében egy patkó alakú fémből készített eszközt ismertet, amelyet a fogsor kitágítására használták, és amelyet Fauchar Bandeau-nak (szalagnak) nevezett el. Ez volt a mai fogívtágítók előfutára. Ezt a szerkezetet a fogak mögé helyezték, és a rajta lévő lyukakon átvezetett madzaggal lehetett rögzíteni a fogakhoz. A következő előrelépés egy szintén francia orvos, Ettienne Bourdet, a francia király udvari fogásza nevéhez kötődik, aki a bölcsességfogak eltávolításával nyert helyet a fogsor szabályozásához.

Ugrásszerű fejlődés aztán a 19. század közepén jelentkezett. Amerikában ekkor kezdték el a klasszikus fogszabályzó készülékekre jellemző, rácsszerű szerkezetet használni, illetve a gumihúzások és a röntgenfelvételek alkalmazását is.

A mai napig használt, a fogazati rendellenességek besorolására szolgáló osztályozást a 20. század elején Edward H. Angle alkotta meg. Ekkor alapították az első, kifejezetten fogszabályozással foglalkozó főiskolát is. És itt lehet említést tennünk az arany, elefántcsont, acél, ezüst és a fa használatáról is, hiszen az 1900-as évek elején bevett szokás volt a kezelések során a különleges anyagok használata. A 18 karátos aranyat előszeretettel használták a fogakra helyezett gyűrűkhöz, zárakhoz és ívekhez. Ennek oka az arany viszonylag könnyű alakíthatóságában volt, hátulütője viszont az állítások gyakoribb voltában mutatkozott meg.

Természetesen a száz évvel ezelőtt készített fogszabályozók robosztusabbak voltak a ma használtakhoz képest, mert minden fogat egyenként lemezekkel (gyűrűkkel) vettek körbe, és ezeket a lemezeket kapcsolták össze a rajtuk lévő zárakon átvezetett dróttal.

A fogakra ragasztott zárak azaz brekettek előfutárai 1970 környékén jelentek meg, bár ez a dátum igencsak kései a fejlődés szempontjából, de egészen idáig nem állt rendelkezésre megfelelő ragasztó, amivel az egészségügyi követelményeknek megfelelően tudták volna a fogakra rögzíteni. Ez idő tájt jelentek meg az első önzáró brekettek is, amelyeknek a rajtuk keresztülvezetett ívhez való rögzítéséhez nem volt szükség drótra, vagy gumigyűrűre, hanem a brekettbe épített eltolható rész biztosította a záródást.

lathatatlan_fogszabalyzo_2

A fogszabályozó készülékek továbbfejlődését ezután már az esztétikai szempontok határozták meg. Megjelentek a fogak belső felszínére ragasztott zárakkal dolgozó készülékek, majd a fogak külső felére ragasztott fém zárak helyett a fogak színéhez jobban igazodó kerámia és zafír kristály zárak, majd ezekből is megjelentek az önzáró verziók, a klasszikus fém ív helyett elérhetővé vált a “fehér ív”. Az esztétikusság jegyében a legutóbbi eredmény a szinte teljes észrevehetetlenséget biztosító, műanyag kupakokkal dolgozó eljárások jelentik, valamint a számítástechnika (3D-s modellezés) is bevetésre került a kezelések pontosabbá tétele érdekében. Az ívek terén a NASA által kifejlesztett nikkel-titánium ötvözet jelent újítást, ami szobahőmérsékleten könnyen alakítható, amint azonban felveszi a testhőmérsékletet “aktiválódik”, ráadásul a fogmozgatáshoz szükséges képességeit is tovább képes megtartani, mint más ívek, így a fogorvosnál tett aktiválási látogatások száma is csökkenthető.