Fogkefét botból? Vagy inkább ultrahanggal?
A legkorábbi feljegyzések alapján i.e. 3500 körül az egyiptomiak és a babilóniaiak különleges módját fedezték fel a fogtisztításnak: nagyjából ceruza méretű botok végét rágcsálták. Kreatív, nem igaz?
Aztán 1690-ben egy bizonyos Anthony Wood önéletrajzában említi először a fogkefe szót, és csak 100 évet kellett várni, hogy az első modern fogkefe el is készüljön: méghozzá egy angliai börtönben, 1780-ban, marhacsontból faragott fogó és disznósörte használatával. Az első nylon sörtékkel rendelkező fogkefékig még várni kellett közel 200 évet, 1938-ban a DuPont alkotta meg és vált sikertermékké.
Itt is említenénk egy érdekességet: Amerikában ugyanis csupán a második világháború után terjedt el a fogtisztítás, fogmosás, köszönhetően azoknak a szerencsés katonáknak, akik hazatérhettek a háborúból és hazavihették az Európában már szinte kötelezővé vált szokást.
Ehhez képest hihetetlen, de a 2000-es évek elején végzett MIT kutatásban a résztvevők fontosabb találmánynak tartották a fogkefét, mint az autót, a számítógépet vagy az internetet.
Az elektromos fogkefék Svájcban indultak hódító útjukra 1954-ben, és bár sok évtized eltelt azóta, komolyabb újítást az ultrahangos fogkefék elterjedése fog csak jelenteni. Kutatások bizonyítják, hogy a mechanikus dörzsölés nem igazán használ a fogaknak, így az ultrahangos megoldás forradalmi áttörést jelent.
Az elektromos fogkefével szemben, amely továbbra is súrolja a fogak felszínét, az ultrahangos készülék a feltölthető akku elektromos energiáját maximum 96 milliós percenkénti rezgésszámú ultrahanghullámokká alakítja át. A fogkefét csak a fogakhoz kell tartani, az ultrahangos fej, a speciális fogkrém és a nyál továbbítja a nem hallható ultrahangos rezgéseket a fogakra, ínyre, a szájpadlásra, sőt a nyelvre is.